A fonott tárgyak mintái nagyon emlékeztetnek az ősi szalagfonatos ábrázolásra. (Ára szalagfonatos) A középkori Magyarország templomaiban sokszor találunk ilyen oszlopfőket. Ha eljutunk Skóciába hatalmas kőkereszteket láthatunk amiken szintén indák fonódnak össze. A fonott minta gyakori megjelenése arra utal, hogy a dekorativitáson túl, szimbolikus jelentősége van. Ábrázolni, kifejezni akartak vele valamit őseink.
De mi is a fonás valójában? Szálakat keresztezünk, így az alul lévők egy-egy szakasza mindig rejtve marad. Mint a búvó patak, látjuk alábukni, látjuk megérkezni, de közben nem látjuk. Létezik egyáltalán, amikor nem látjuk?
A kisgyermeknek óriási örömet okoz a bújócska játék. A szeretett személy eltűnik, majd megjelenik, újra létezik. Még csak tanulgatja, hogy akkor is van, ha nem látja. Az ősemberek is valami hasonlót élhettek át évezredeken át, amikor pálmalevelekből tetőt fontak házaikra, és a szálakat keresztezték, minden mozdulatban tudatosult, hogy a rejtett szakasz létezik, annak ellenére, hogy takarásban van. Kialakult a dolgok létezésének tudata az érzékeléstől függetlenül. Ez a fogalom alkotás agyunknak olyan erős tulajdonságává vált, hogy már oda is dolgokat képzelünk, ahol az nyilvánvalóan nincs. A reklámgrafika gyakran incselkedik velünk ilyen módon.
Szerszámtöredékeket látunk a képen? Nem. A tárgyakat egésznek gondoljuk, a hiányból arra következtetünk, hogy valami letakarja őket, agyunk egy csillagot jelenít meg a tárgyak előtt.
A többisten hitű ókorban minden görög templomokban ott állt az az istenszobor, akinek a templomot szentelték. De hogyan fejezheti ki egy keresztény templom díszítése a láthatatlan isten jelenlétét. A látható földi világ helyet az elmélyülés, a szellemi lét fontosságát kellett megmutatni. A kor embere számára érhető hitvallás volt a szalagfonatos ábrázolás.
Ahogy a templomok díszítése, a sírkeresztek motívumai is valami hasonlót jelenthettek. Csak itt az elhunyt volt az akiről az ábrázolás beszélt, erősítve a rokonok örökéletbe vetett hitét, hogy szerettük a túlvilágon most is létezik.
A szalagfonatos ábrázolás tehát a nem látható de biztosan létező dolgok szimbóluma volt.
