A kép a triaxiális fonás néhány mintaváltozata. Csábító lehetőség, hogy ezeket a síkfonatokat tárgyak készítéséhez használjuk. De ami síkban mintás, azt a szabályos testek közül csak az oktaéder felületén tudjuk megvalósítani.
Miért lehetséges ez az oktaéderen, és miért nem bármi más testen?
A rejtély megoldását az alábbi tárgy szabásmintáján mutatom meg.
Ha kivágom az oktaéder szabásmintáját egy fonott mintás felületből, látható, hogy csak minden második mintázat azonos. Az is látható, hogy ha a nyilak mentén összehajtom, a mintázat stimmelni fog. Azért, mert az oktaéder az egyetlen szabályos test, aminek minden csúcsába négy, azaz páros számú háromszög találkozik. Tehát a felváltva ismétlődő mintázatok a helyükre tudnak kerülni.
Három különböző színű szál használatakor, csupán a sorrend változtatásával teljesen eltérő mintázat alakítható ki.
Nem csak a színekkel játszhatok. A háromszínű oktaéderek megállnak színenként külön is.
A triaxiális, az egyik legsűrűbb fonás, hiszen minden ponton három réteg takar egymásra. Ezért eldönthetem, hogy melyik szál kerül felülre, sőt némelyik szálat elhagyhatom anélkül hogy a többi elmozdulna.
Ezt hiányos fonásnak hívjuk.
De mit csináljak, ha érdekesebb formát szeretnék, mint egy oktaéder? Ha több oktaédert egymásoz illesztek, izgalmas, tüskés bogáncsformát kapok. Ez a tárgy bármely mintázattal elkészíthető még az áttörtekkel is, hiszen itt is minden csomópontban páros számú háromszög találkozik.
